Manapság, amikor a hallgatók azon siránkoznak, hogy az előadáshoz készült diák nem logikusak, nehéz belőlük tanulni, nosztalgiával emlékezhetünk azokra az időkre, amikor még vaskos tankönyvek anyagát kellett egy-egy vizsgára elsajátítani. És ha most a demonstrátorok ugranak a hallgatói panaszra a „slide”-okat rendbe tenni, elgondolkodhatunk rajta, van-e más útja annak, hogy a fiatalok számára megkönnyítsük a bonyolult ismeretek befogadását.
Rudas Péter, az élettan professzora, 1990-től 2006-ban bekövetkezett tragikus haláláig az Élettani és Biokémiai Tanszék vezetője, sokat tett azért, hogy a további tanulmányok szilárd alapját jelentő élettant a hallgatók megértsék és olyan szinten tanulják meg, hogy később a gyógyszertantól a klinikai tárgyakon vagy a takarmányozástanon át az immunológiáig világos legyen a számukra, hogyan épülnek az alapvető élettani folyamatokra a bonyolultabbak. Már 1992-ben írt (Frenyó V. Lászlóval) a Magyar Felsőoktatás[1] című folyóiratban az interaktív multimédia-rendszernek az állatorvosi élettan oktatásába tervezett bevezetéséről (és ennek buktatóiról). 1994-ben meg is nyílt a multimédia laboratórium a tanszék tetőterében, ahol a hallgatók technikai segítséggel különböző élettani anyagokat tanulmányozhattak. Az 1995-ben jelent meg az Az állatorvosi élettan alapjai[2] tankönyv, 1998-ban pedig az Állatorvosi élettan[3] című interaktív tananyag CD ROM-on, ami azután 2001-ben spanyol[4], 2002-ben német és angol nyelven[5] is napvilágot látott.
Ezzel egy időben indult az ún. „hallgatói leckék” írása. Kezdetben ez nem volt kötelező, de alkalmas volt „beugrónak” a vizsgához. A hallgatói leckék hihetetlenül motiválták a hallgatókat. Egyrészt csapatmunkában készültek, azaz az együttműködést, a szakirodalom-feldolgozást, a közös tudományos munkát, a kutatást is előkészítették. Másrészt a témák nem a szorosan vett állatorvosi élettan köréből kerültek ki, azokhoz néha csak lazán kapcsolódtak (pl. a csokoládé élettani hatása). Nemegyszer viszonylag kevéssé kutatott, új területekre irányították a diákok figyelmét, ami a szakirodalmi kutatást támogató könyvtárosok számára is nagy és általában érdekes kihívást jelentett. A könyvtárban évről évre vártuk az élettani hallgatói leckék időszakát a sok érdeklődő, lelkes hallgatóval. A leckéket kéziratként megőriztük, feldolgoztuk. Később lehetőséget kaptunk arra is, hogy az élettan előadás kertében a megfelelő időpontban tájékoztassuk a hallgatókat a szakirodalom-keresési lehetőségekről, módszerekről. Itt volt módunk először „embedded librarian” szerepben dolgozni.
Jártam Rudas professzor irodájában szakmai kérdésben, de olyan kevésbé felemelő feladat kapcsán is, mint a leltározás. Mindig udvarias, segítőkész, kollegiális módon fogadott, soha nem tekintette munkánkat zavaró, felesleges tolakodásnak. 2004. június 5-én került sor dr. Gál Sándor (Hungarovet) szervezésében az I. Állatorvosi Informatika Konferenciára, amelyen több száz gyakorló állatorvos és egyetemi oktató vett részt. Ezen előadást tartott Rudas professzor is a Purdue Egyetem egyik professzorával Multimédia és internet alkalmazása az oktatásban: nem megy-e mindez a manuális készségek rovására? címmel. A könyvtár is meghívást kapott a konferenciára, az egyik utolsó előadóként. Hosszas fejtörés után úgy gondoltam, hogy öt óra felé, az egész nap hallott érdekes előadások után már senki nem figyelne oda egy olyan prezentációra, amely a könyvtár dicséretesen széleskörű, és addigra már teljesen az internetes keresés és kommunikáció lehetőségeire épített szolgáltatásait mutatja be. Ehelyett két „kisfilmet” – Power Point vetítést – készítettünk. Az egyiket arról, hogyan támogathatja a könyvtár a modern technológia segítségével az állatorvosokat, a másikat az állatorvostörténeti emlékek megőrzéséről. A hallgatóság nem aludt el a zenés és a humort se nélkülöző bemutatókon, amelyek sokáig szolgálták a könyvtár promócióját. Rudas professzorral együtt hagytuk el a konferencia színhelyét, az Innomed székházát. Nagyon tetszett neki a bemutatkozásunk. Olyannyira, hogy nemcsak egy kézfogással gratulált, hanem meg is ölelt. Ezt a gesztust azóta is a legnagyobb kitüntetések között tartom számon.
Ma, 2026. június 25-én lenne 75 éves Rudas Péter professzor. Szakmai kiválóságát kollégái méltatták[6] húsz évvel ezelőtt, amikor szép ívű pályája váratlanul kettétört. Az én emlékeimben kiemelkedik az, amit a hallgatókért, az oktatásért tett. Az említetteken túl létrehozta az Élettan Oktatók Klubját is. Azon gondolkodom, nem lehetne-e megújítani, a mai technikára átültetni az áltata készített interaktív tananyagot, és ezzel megkönnyíteni az új hallgatói generációk felkészülését? Ezzel tovább vinnénk törekvéseit és ápolnánk az emlékét is.
Orbán Éva
[1] Rudas Péter, Frenyó V. László: Interaktiv multimédia rendszer bevezetése az Állatorvostudományi Egyetemen. 1–2. Magyar Felsőoktatás, 1992. 2. 8. 12–13., 1992. 2. 9. 11–12.
[2] Rudas Péter, Frenyó V. László (szerk.): Az állatorvosi élettan alapjai. Budapest, Springer, 1995. 610 p.
[3] Rudas Péter: Állatorvosi élettan. Multimédia tananyag előadáshoz, tanuláshoz, önteszthez [CD-ROM] Budapest, Mezőgazda, 1998.
[4] Rudas, Péter: Fisiología veterinaria [CD-ROM]. Budapest, Rudas P., 2001.
[5] Rudas, Péter: Veterinärphysiologie : Multimedia-CD für Lernen, Vorlesung und Selbstest. Budapest, Rudas P., 2002.
Rudas, Péter: Veterinary physiology : A multimedia resource for teaching, learning and self-testing. Budapest, Rudas P., 2002.
[6] Frenyó V. László: Dr. Rudas Péter (1951–2006). Magyar Állatorvosok Lapja, 2006. 128. 5. 319–320.
Kutas Ferenc: Fájdalmas búcsú Rudas Pétertôl. Magyar Állatorvosok Lapja, 2006. 128. 5. 320.
Frenyó V. László: Dr. Rudas Péter 1951–2006. Kamarai Állatorvos, 2006. 1. 1. 42.
Dr. Rudas Péter 1951–2006. In. Fehér György: Biographia : Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza 1787–2007. Budapest, SZIE ÁOTK, 2007. p. 284–286.
Kutas Ferenc: In memoriam Prof. Dr. Péter Rudas (1951–2006). Acta veterinaria Hungarica, 2006. 54. 2. V.
A képek forrása: Dr. Kutas Ferenc gyűjteménye
