Sárika*, a legendásan aranyszívű könyvtáros, valamikor az ötvenes évek táján elhatározta, hogy az akkori rektori épület (ma könyvtár) környékét virágok ültetésével frissíti fel. A falak mentén szép, egyforma távolságban ki is ásta a megfelelő nagyságú gödröcskéket, majd kosárkájával a karján a Garai térre ment vásárolni.
Látván az épület körüli lyukakat Szalai bácsi egyből felhívta az illetékeseket, feltételezvén, hogy az épületet aláaknázták. Azonnal a védelemre koncentrálva, egy szemetesvödör tetejét a feje elé tartva, hason közelítette meg a veszélyes területet. Arról nem szólt a fáma, hogy a “szervek” mikorra értek ki, de rövidesen megérkezett Sárika, karján az ominózus kosárkával, a kosárkában színes, virágos palántákkal…
Régi állatorvosok nyomán, Bakonyi Ferencné elbeszélése alapján lejegyezte: Cserey Lászlóné dr.
- Trencsényi Saroltáról a Noctua, 2012.1. számában emlékeztünk meg.
