Lassan-lassan ködbe vesző szavak és kifejezések a XX. század utolsó harmadából 3.

Szlengszótár

Minden nemzedéknek megvan a maga speciális szókincse, szlengje, amit csak a beavatottak, az adott korosztályok tagjai ismernek. Ezek a szavak vagy kifejezések a nemzedékek létszámának csökkenése következtében lassan-lassan ködbe vesznek, eltűnnek. Mentsük meg őket, ne legyenek az enyészet áldozatai! Szószedetünkben, kifejezés-gyűjteményünkben az Állatorvostudományi Egyetem hallgatóságának szlengszótárából csipegetünk, abból a szlengből amit ők használtak a XX. század utolsó harmadának évtizedeiben.
Először is fogalmazzuk meg: mi is az a szleng? A Wikipedia ezt írja: „A szleng olyan csoportnyelv, mely kis létszámú, sok időt együtt töltő, azonos foglalkozású vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társas szerepet tölt be ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől”.

Limfogladiátor

A vágóhidakon élelmiszer-higiénikusként dolgozó állatorvosokat nevezték így, akik méretes késeikkel szeletelték a nyirokcsomókat kóros elváltozásokat, áttéteket keresve.

Húsvizsgálat
Húsvizsgálat

(A kép forrása: Farkas T.: A gépesített vágásmód és az állatorvosi húsvizsgálat. Magyar Állatorvosok Lapja, 1960. 15. 2. 68.)

Surranó péra

Az 1960-as évektől kezdve néhány évtizeden keresztül dívott ez a „megtisztelő” elnevezés. Azokat a kollégiumban lakó hölgy-hallgatókat nevezték így – általában a hátuk mögött – akik kissé szabad erkölcsűek lévén hétről-hétre más fiúszobában bukkantak fel, surrantak be, rövidebb-hosszabb „ott-tartózkodásra”. Megjelenésük maga után vonta, hogy a szoba fiú lakói – a felkeresett egy kivételével – ilyenkor a tanulószobába mentek irigykedni vagy jókat derülni.

A surranó péra címet nem lehetett örökölni, amikor egyikük elhagyta intézményünket, egy másik arra érdemeset ruháztak fel a névvel.

Surranó péra
Surranó péra

(A kép forrása: https://www.piqsels.com/en/public-domain-photo-zkdpd)

 

Szivacs

A sikertelen felvételi vizsgát követően, 4-órás munkaidőben az egyetemen foglalkoztatott fiatalokat nevezték így. Az alkalmazás mindkét félnek jó volt. Az ifjakra „ragadt” valami tudomány, a tanszékeknek pedig olcsó munkaerőt jelentettek. Általában „hozza ide”, „vigye oda” feladatokra alkalmazták őket, de előszeretettel ültették be őket a tantermi előadásokra is, ahol vagy a vetítőgépet kezelték vagy az előadó által telefirkált táblát törölték le időnként. Az utóbbi, sok szellemi elmélyülést igénylő feladat teljesítése alapján kapták a megtisztelő szivacs nevet.

Szivacs
Szivacs

Dr. Kótai István