Méterről méterre szűkül a kör Budapest egyik legérdekesebb, védett ipari műemlék-együttese, a néhány évtizede bezárt vágóhidak körül. Megszűnt az egyedülálló Húsipari Múzeum, anyagát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vette át. Modern lakóparkok, irodaházak és bevásárlóközpontok emelkednek ki a földből az egykori marhavásártér és melléképületei helyén is.
A 19. század közepére az egyre növekvő Pest és Buda élelmiszerellátását többek között 213 mészáros biztosította, akik saját házuk udvarán vágták, és további 112 hentessel együtt forgalmazták a marhákat. Az állatok terelése, a vágás és a melléktermékek eltávolítása egyre nagyobb közegészségügyi kockázatot jelentett, ezért 150 évvel ezelőtt a városi tanács úgy döntött, hogy a Soroksári út mentén a birtokában lévő, addig bérbe adott szántóföldek egy részét egy közvágóhíd létrehozására használja fel. Pályázatot írt ki, és a bíráló bizottságot tanulmányútra küldte, hogy Európa legkorszerűbb hasonló létesítményeihez tudják mérni a beérkezett terveket. Az első díjat a berlini Von der Hude & Hennicke építészeti iroda nyerte. Az ő felkérésükre készítette el Reinhold Begas a marhát fékező ifjak szobrát, amelyek eredetileg kőbe faragva kerültek az öt méter magas kapuoszlopokra. Később a megrongálódott alkotásokat Sződy Szilárd javította ki, és cserélte a bronz változatra. Ezek egyikét mutatjuk be.
A 138 ezer négyzetméteres telepen 1872. július 27-én nyílt meg a korszerű vágóhíd, egy 25 mázsás magyar bika levágásával, és legjobb részeinek “barátságos villásreggelin” történő feltálalásával. Az istállókat fasorok kötötték össze a vágó épületekkel, amelyekben egyenként 30 vágókamra volt. A telepen többek között működött próbavágóhíd, boncterem, állatorvosi hivatal, veszteglő istálló, pacal- és bélmosoda, élelmiszerüzem, elárusító helyek, hűtőhelyiségek, amelyekből fedett udvaron rakhatták az árut a hússzállító kocsikra. A vízellátást a városi hálózattól függetlenül, saját víztoronnyal oldották meg. Még tűzőrségről is gondoskodtak, amely egészen az 1920-as évekig működött a területen. Ennek ellenére több tűz is pusztított, szerencsére csak kisebb kárt téve épületekben, a jégveremben vagy a takarmányban, amit a gondosan megkötött biztosítás fedezett. A vágóhíd 480–600 marha tárolására volt alkalmas. Az első évben 185 ezret vágtak le. A marhavásártéren további ötezer szarvasmarhát, és tízezer aprómarhát tudtak elhelyezni.
A megnyitó után három héttel, augusztus 15-én leálltak a magán vágások, és rövid időn belül a közvágóhíd biztosította a budaiak ellátását is.
A kaput díszítő szobrok:
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Szobor a közvágóhíd kapujában. Magyar Állatorvosok Lapja, 2018. 140. 6. 322.
