A 6000 éve velünk élő macskák megosztják az embereket. Már az is vita tárgya, hogy az első földművelők gabonaraktárait dézsmáló rágcsálók vonzása miatt maguk döntöttek-e úgy, hogy elviselik a közelségünket, vagy a kétlábúak próbálták őket magukhoz édesgetni. Az ókori Egyiptomban szent állatként tisztelték és óvták, sőt, bebalzsamozták őket. Ezzel szemben a középkorban a macskát a boszorkányokkal, a gonosszal és a szexuális szabadossággal azonosították. Ehhez hasonlóan ma is sokan vannak, akik odaadóan szeretik a macskákat, míg mások viszolyognak tőlük vagy egyenesen utálatot éreznek irántuk. Talán azért is van ez így, mert e magányos vadászt a domesztikációt megelőző élete nem vértezte fel olyan kognitív képességekkel, amelyek az emberi érzelmek „olvasásához”, megértéséhez és az adaptív viselkedéshez szükségesek lennének.
Ám a rajongók sem gyakran tisztelik meg a macskákat olyan szoborcsoporttal, mint amilyen Tyumenyben, a Szibériai macskák terén áll. Az emlékmű gránit kockáin 12 öntöttvasból készült aranyozott macska hever, játszik, vadászik, ugrándozik. A leningrádi blokád idején, amely 1941-től három éven át tartott, a súlyos éhínségtől is szenvedett a város. A macskák vagy éhen pusztultak, vagy elfogyasztották őket az éhezők, minden esetre az ostrom végére egy sem maradt. Hiányuk miatt az egész városban elszaporodtak a patkányok. Ez különös veszélyt jelentett az Ermitázsban őrzött műkincsekre, amelyeket Erzsébet cárnő utasítására 1745 óta 30 erőteljes macska védett a rágcsálók kártételétől. A különleges őrök kitartottak a napóleoni háborúk alatt, a forradalom és a szovjethatalom idején, de a hároméves blokádnak áldozatul estek. 1944-ben 5000 macskát küldtek Leningrádba a hiányzók pótlására. Közülük 238 kitűnő vadásznak tartott szibériai fajtájú macska Tyumenyből érkezett, hogy tovább szolgálja a múzeum védelmét, és megalapozza Leningrád új macskapopulációját.
A szibériai macskák „aranyozása” nemcsak a helytállásukra utalhat, hanem arra is, hogy ezeknek az impozáns nyakfodorral rendelkező, hosszabb szőrű cirmosoknak van egy különleges, aranyszőrű változata is.
Érdemeiket nem kisebbíti egy 2018-as vizsgálat, amely megkérdőjelezi, hogy valóban a legnagyobb vadászok-e? Egy brooklyni szeméttelep macskái ugyanis a mintegy 150 egyedet számláló patkánykolóniából 79 nap alatt mindössze kettőt pusztítottak el. Előnyben részesítették a kisebb prédákat. Persze a patkányölők segítségére siethet a Toxoplasma gondii is, mivel az ezzel fertőzött patkányok olyan idegrendszeri változáson mennek keresztül, amely kiöli belőlük a félelmet.
Orbán Éva
Fotó: dr. Pásztor Erzsébet
Eredeti megjelenés: Orbán Éva (Pásztor Erzsébet, fotó): Aranymacskák Tyumenyben. Magyar Állatorvosok Lapja, 2021. 143. 11. 642.
