
Soós Tibor, Kulcsár Gábor: A vakcinázás kezdetétől az oltóanyag-ellenőrzés jelenéig. Az állatgyógyászati termékek engedélyezése és ellenőrzése Magyarországon. Budapest, NÉBIH, 2018. 69 p. ISBN 978-615-5747-15-1
Mi lehetne izgalmasabb e COVID-sújtotta időkben, a vakcinák mentőövére várva, mint a vakcinázás múltjáról olvasni, még ha – mint Soós Tibor és Kulcsár Gábor könyvében – az állatgyógyászati termékek engedélyezéséről és ellenőrzéséről van is szó. A feldolgozás nem előzmény nélküli: a szerzők korábbi műveikben1 is fejezetet szenteltek a történeti háttér felvázolásának.
A vakcinázás története a maga regényességében és kockázataival izgalmas olvasmány, és jól érzékelteti, hogy nincs szigorú határvonal az állati és emberi fertőző betegségek között, következésképpen az ellenük való védekezésben sem. A hazai történet pedig kivívja a laikus érdeklődő meglepett tiszteletét, hiszen kevesen gondolnák, hogy hazánkban már 1800 körül ismert volt ez az eljárás, és még kevesebben tudják, hogy a küzdelmes sorsú, szerény Galambos Márton 1862-ben publikálta tapasztalatait a „megszelídülő” kórokozók védőoltásra való alkalmazásáról. A század végén Hutÿra Ferenc játszott fontos szerepet a védőoltások elterjesztésében, gyakorlati útmutatást adva a beadáshoz is.

Hihetetlennek tűnik, hogy Petőfi idejében már folyt himlő elleni oltóanyag-termelés az egyetem kebelében. Az állatgyógyászati oltóanyagok hazai előállítása pedig 1890-ben kezdődött. Hutÿrának ebben, majd később az oltóanyagok engedélyeztetésében és ellenőrzésében is – a M. Kir. Állami Bakteriológiai intézettel és olyan kiváló szakemberekkel karöltve, mint Preisz Hugó, Aujeszky Aladár, Köves János, Marek József – jelentős szerepe volt, akárcsak az Országos Állategészségügyi Tanács működésében. Az állatgyógyászati készítmények törzskönyvezése is igen korán, már 1914-ben megindult.
A szakmai ellenőrzés magas színvonalát a történelmi korszakok változásain, szervezeti átalakulásain keresztül is sikerült fenntartani. Ma európai akkreditációval és standardoknak megfelelően folyik az állatgyógyászati készítmények engedélyezése. E folyamat tömör és világos áttekintését is megnyugtató olvasni a kívülálló számára. Érdekes volt e fejezet az Európai Unióhoz való csatlakozás körüli időkre visszatekintve is, amikor a könyvtári feladatok között jelentős arányban szerepelt a törzskönyvezési munkálatok szakirodalmi hátterének biztosítása.
Jó lenne, ha a szép kivitelű, igényes és a nem állatorvos olvasó számára is élvezetesen megírt könyvecske, (amely rövid formában angol nyelven is hozzáférhető) minél több érdeklődőhöz eljutna.

1 Soós Tibor, Kulcsár Gábor, Lőrincz Márta: Állatorvosi vakcinológia. Budapest, MÁOK Kft. 2020. 344 p. ISBN 978-615-5871-03-0
1 Soós Tibor, Tuboly Sándor: Vakcinológia. A fertőző állatbetegségek immunprophylaxisa. Fakultációs tananyag. Közread. a SZIE ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék. Budapest, A/3 Nyomdaipari és Kiadói Szolgáltató Kft., 2009. 295 p. ISBN 978-963-88110-1-1
Orbán Éva