A kiegyezés óta megduplázódott budapesti lakosság folyamatos és ellenőrzött élelmiszerrel való ellátása szempontjából kiemelkedő jelentősége volt az első öt vásárcsarnok (Vámház körúti, Rákóczi téri, Klauzál téri, Hunyadi téri, Hold utcai) megnyitásának 1897. február 15-én. A Vasárnapi Újság ugyan siratta a korábbi nyílt piacokat (a főváros 10 kerületében akkoriban összesen 44 ilyen működött), ahol termetes kofák hatalmas ernyőik alatt a földről, kosarakból, jobb esetben kis kordélyuk végéből árulták portékájukat, és Erdélyi Mór felvételeinek közlésével emléket is állított a nevezetesebbeknek, végül mégis arra a következtetésre jutott, hogy „… ha a főváros a régi piaczok megszüntével keleties zománczából vesztett is, de a világvárossá fejlődés felé viszont hatalmas lépést tett.”
Az élelmiszerbiztonság szempontjából is meghatározó volt a változás. Az építészetileg is értékes épületek egyben az élelmiszerek korszerű tárolásának és árusításának feltételeit is biztosították. Az I. számú, központi vásárcsarnok, amely egyben a nagybani piac szerepét is betöltötte, a négy hazai és öt külföldi pályázó közül végül Pecz Samu tervei alapján épült meg a Vámház körúton. A csarnok vasúton, vízen és közúton egyaránt könnyen megközelíthető volt. Az épület alatt szellős tároló helyiségek álltak rendelkezésre. Megoldották a romlandó áru hűtését, a hulladék kezelését, a csarnok tisztántartását, és elválasztották az eladásra szánt élő állatokat az élelmiszerektől.
Fontos volt a hatósági közvetítő bevezetése is. A központi váráscsarnokba beszállított vagy beküldött termékeket a közvetítő bocsátotta árverésre, majd ő intézte az elszámolást. Ez az eljárás könnyebbséget jelentett a termelő, és biztonságot a fogyasztó számára, mert az árverés előtt hatósági vizsgálat keretében meggyőződtek az áru közfogyasztásra való alkalmasságáról. Az egészségtelen, romlott, hamisított árut elkobozták és megsemmisítették. Az I. számú vásárcsarnokban három állatorvost alkalmaztak e feladatra. Munkájukat altisztek és időszakosan húsbélyegző segédek segítették. A kiskereskedők számára akkor engedélyezték az árusítást, ha egészségesek voltak, tiszta ruházatban jelentek meg, és tisztán tartották az árusítóhelyet is. A házalók csak az ellenőrzött cikkekkel kelhettek útra, és igazolvánnyal rendelkeztek.
Az egykori Húsipari Múzeum egyik albumában található Erdélyi Mór utólag színezett fotográfiája Budapest székesfőváros községi élelmiszerellátó üzeméről, egy korszerű hús- és hentesáru pavilonról a vásárcsarnokban, előtte a korra jellemző vásárlóközönséggel.
Orbán Éva
Orbán Éva: Vásárcsarnok. Magyar Állatorvosok Lapja, 2017. 139. 2. 66.
