Zimmermann Ágoston (1875-1963)*

Zimmermann Ágoston 1875. december 3-án született Moór községben. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik a történelem viharainak a leginkább kitett volt. A kiegyezés utáni konszolidált időszakban cseperedett. Fiatalkorát a millennium fényében és prosperitásában élte. Szép reményekkel indult a 20. századnak, amiket aztán összetört az I. világháború. A két világháború közötti időszakban már érett professzorként küzdött meg a nehézségekkel, és képviselte szakmáját tehetsége szerint, kiválóan a hazai és nemzetközi porondon. A II. világháborút már idősödve élte meg. Utána következtek az úgynevezett 50-es évek, amelyek azok számára sem voltak egyszerűek, akik – mint Zimmermann – távol tartották magukat a politikától. Hosszú élete vége felé ízelítőt kapott a forradalom utáni konszolidációból is. Kortársaival együtt neki is sok hitre, erőre és – divatos szóval – rezilienciára volt szüksége ahhoz, hogy a feje fölött vágtató történelem viharaiban helyt álljon. Különösen igaz ez az olyan emberekre, akiket a szigorú erkölcsösség, az őszinte hit, a szakmai-tudományos igényesség, a kötelességtudat és a „lankadatlan” szorgalom jellemzett, amilyen Zimmermann Ágoston is volt.

„…a kötelesség teljesítése elől pedig sohasem tértem ki, hanem a Gondviselés által számomra kijelölt helyen igyekeztem mindenkor legjobb tudásom szerint, minden erőm megfeszítésével dolgozni, a hűség és intézményünk iránti odaadó szeretet által vezéreltetve, erkölcsi kötelességemnek tartottam a rektori tisztséget elvállalni.

A kötelességteljesítés szilárd akaratával, nem igeretekkel, hanem vállalásokkal kész vagyok indulni felelősségteljes magas tisztségemben, bízva a Mindenható segítségében, aki, ha az ember erejét felülmúló feladatok elé állítja, egyúttal kegyelmet is ad azok legyőzésére, másfelől bízva azok támogatásában, akik bizalmukkal megtiszteltek.

Mint primus inter pares munkában, hivatalban, tisztességben akarok előljárni, Egyetemünk, Főiskolánk régi, bevált szellemeben, hagyományait tisztelve, felettük őrködve, mellékcélokat, nem követve, alkotmányosan mindenkor helytállni kifele es befele egyaránt, fenntartani tekintélyét, megőrizni autonómiáját, előbbrevinni és tovabbfejleszteni minden osztályát; őrködve, hogy e lánc symbolikus fénye el ne homályosodjék, hanem még jobban ragyogjon.” – mondta rektori székfoglalójában.

Zimmerman Móron született, ami akkor egy kis település volt. Édesapja, aki Burgenlandból települt ide, katonai állatorvos volt, és – mint később kiderült – egy állatorvosdinasztia alapítója. Zimmermann Ágoston korán elveszítette az édesanyját. Nevelőanyja az állatorvosi tanintézet főtankovácsának, Kurtz Ferencnek a lánya lett. Budapestre költöztek. Itt járt középiskolába, a híres Fasori Evangélikus gimnázium elődjébe, amit kiváló eredménnyel a 6. osztály után hagyott el, ekkor ugyanis már mód volt arra, hogy beiratkozzon a Magyar királyi Állatorvosi Akadémiára. Hamar kiderült, hogy állatorvosi tanulmányaiban is kiválóságot mutat. 1893-ban pályamunkát írt Adalék a bendő szövettanához címmel, majd 1894-ben egy másikat Az egészséges és fulladozó lovak hőmérsékletének, érverésének és lélegzésének módosulása munka közben címmel. (Ezek társszerzője, Sal Gyula, a későbbi Sályi Gyula tanszékvezető, rektor volt.) 1895. június 13-án vette kézhez színjeles diplomáját.

Pályája Pusztavacson, a Coburg uradalom ménesénél indult, ahol a lovak állatorvosa volt, de nagyon hamar, már 1896-ban visszahívták az egyetemre. Hutÿra Ferenc kérésére október elsejétől a belorvostani, azaz belgyógyászati tanszék tanársegédje lett. Ekkor már Marek József is itt dolgozott, Hutÿra pedig szeretett volna több időt szentelni kedvenc területének, a fertőző betegségeknek és a járványtannak – természetesen az intézmény vezetése mellett. Kérdéses volt, hogy Zimmermann vagy Marek legyen az utódja, de végül is Marek mellett döntött. Zimmermann pedig az ambulatórium és poliklinika vezetését kapta feladatul (1901–1907). Közben a Királyi magyar Tudományegyetem általános állattani és összehasonlító bonctani intézetben idősebb Entz Géza mellett folytatott tanulmányokat és szerzett diplomát, sőt, summa cum laude doktori címet (1903). Disszertációja az ungulaták (patások) pártájának anatómiáját dolgozta fel. (Ekkor az állatorvosi főiskola még nem adhatott doktori címet, és összesen három máshol doktorált oktatója volt: Plósz, Marek és Szakáll). 1904-ben pedig a patabetegségek kór- és gyógytana magántanára lett az állatorvosi főiskolán.

A téma is mutatja, hogy ekkor már elindult az anatómia felé, valószínűleg Hutÿra indíttatására, aki kiváló érzékkel válogatta meg munkatársait. A kor szokásának megfelelően európai tanulmányútra küldte: részt vett 1899-ben a 7. Nemzetközi Állatorvosi Kongresszuson. (Majd 1905-ben a nyolcadikat Budapesten rendezik, és itt már a rendezőbizottság oszlopos tagja és a kongresszus egyik titkára.) Ezután Bécsben, Berlinben. Drezdában és Giessenben folytatott tanulmányokat főként a bonctani intézetekben, de megfordult – mint állattani végzettséggel és érdeklődéssel megáldott ember – a nápolyi zoológiai állomáson is, ahol egy ún. „magyar asztal” működött, lehetőséget teremtve a magyar tudósok számára a tengerbiológiai kutatásokra. 1908-ban Nádaskay Béla, a tanszék nagy tekintélyű vezetője nyugalomba vonult. Ekkortól Zimmermann tartotta a bonctani előadásokat és gyakorlatokat. 1910-ben lett a leíró- és tájbonctan nyilvános rendes tanára, a Tudományegyetem bölcsészeti karán pedig habilitált az emlős háziállatok összehasonlító anatómiájából. 1917-ben az emlősállatok fejlődéstana magántanára lett.

Felhalmozott tudása és tapasztalatai alapján új irányt vett az anatómia oktatása az állatorvosi főiskolán. A puszta leírásnál nagyobb hangsúlyt kapott a funkcionális anatómia, az összehasonlító anatómia, és bevezették a fejlődéstan és az embriológia oktatását, megnövelt óraszámban. Az oktatásban rövid vázlat alapján tartott előadást, halk, kissé monoton stílusban, de tökéletes logikával, jó retorikai érzékkel felépítve. Amikor a hallgatóság figyelme lankadt, nem riadt vissza egy-egy teátrális mozdulattól sem (nekiesett a táblának, pálcájával ráhúzott a kutyacsontvázra). Írásban is briliáns volt, hiszen rendkívül igényes volt a nyelvhasználatra, és nagyon komoly latin, ógörög és német nyelvi alapokkal rendelkezett. Az idegen szavak etimológiáját hosszú-hosszú lábjegyzetekben. magyarázta meg. Fontosnak tartotta a szemléltetést, ami tulajdonképpen nem volt új elem az anatómia oktatásában, hiszen már Tolnay Sándor is úgy kezdte az oktatást az 1700-as évek végén, hogy anatómiai anyagot gyűjtött és konzervált. Zimmermann volt az, akit ezeket egy múzeumba rendezte. A másik fontos lépése az volt, hogy tankönyvírásba fogott. Megreformálta az értékelést is, nagy hangsúlyt helyezve a gyakorlati képzésre. A hallgatók emlékezetében különösen szigorú tanárként él, aki a gyakorlat folyamán föl-alá járkált a boncasztalok között, és alaposan megfigyelte, hogy melyik hallgató éppen mit csinál, kérdéseket tett fel, majd egy kis noteszbe valamilyen titkosírással jegyzetelt. (Ez a “titkosírás” egyébként nem volt más, mint a görög betűk használata, ami nem tartozott a hallgatók készségtárához.) Aki a gyakorlatokon rosszul teljesített, nem számíthatott sikeres vizsgára, aki jól, annak kevés félnivalója volt.

Számos tankönyvet, szakkönyvet írt. Ezek közül néhányat mutatok be. Ezeknek több kiadása volt, és ezek mind átdolgozott, bővített kiadások voltak. Némelyik könyvnek – például a Fejlődéstannak – voltak kicsit kevésbé tudományos változatai is. Tehát rendkívül termékeny volt szerző volt. 1938 után ezeket a könyveket munkatársával és fiával, Zimmermann Gusztávval jegyezte. A könyvek sok ábrával szemléltető rajzzal voltak ellátva, és nagy segítségére voltak a. hallgatóknak. Egy rendelkezésemre álló példányban például azt olvashatjuk: „1957. június 8. először anatómiából sikerült”.

A tanszéken rendelkezésre álló szemléltető anyagokat, eszközöket múzeumba szervezte. Ezek közé tartoztak a különböző atlaszok, ábrák, jegyzetek, hatalmas táblákra készített rajzok, amelyek közül némelyeket „örökölt”, például Nádaskay Bélának hatalmas lóanatómiai festményét. De mást is láthattunk itt Nádaskay Bélától: hörgő fa preparátumot, amely az 1900-as párizsi világkiállításon díjazott volt, vagy Kincsem csontvázát, amit most a mezőgazdasági múzeumban lehet megtekinteni. Eredetileg ez is az anatómiai múzeumhoz tartozott. Számos makett is volt-van a múzeumban, amelyek részben ifj. Vastag György keze alól kerültek ki, aki Nádaskay Bélánál tanulta az anatómiát. Hála istennek ennek a múzeumnak egy része még ma is látható.

Az oktatással kapcsolatos felfogását 1940-ben a MOÁE ülésén így foglalta össze:

„Mi nem mesterembereket igyekezünk képezni, nem ügyességek, fogások elsajátítása az, amire tanítunk, hanem tudományos ismeretek alapján jól képzett szakembereket nevelünk. Súlyt helyezünk különösen a kari öntudat, a hűség, a kollegialitás fejlesztésére. Nálunk rend és fegyelem uralkodik, megköveteljük a tekintélytiszteletet is, az idősebbek megbecsülésére irányítva az ifjúság lelkét. Mi nemcsak azt hangoztatjuk, »helyet az ifjúságnak!«, hanem azt, hogy »fejet az ifjúságnak!«, megértő, jól képzett, fegyelmezett agyvelővel.”

Zárójeles megjegyzésként el kell mondjam, hogy ebben az időszakban mindenféle kötelezettségei, oktatómunkája mellett 1909-től még a könyvtárnoki tisztséget is ellátta. Ő maga kedden délutánonként tartott könyvtári órát, egyéb időpontokban egy hivatalsegéd felügyelt a könyvtárra, amely tanári és – most már – hallgatói olvasóteremből is állt. Ő vezette be a pontos nyilvántartásokat a könyvtárba. Sajnos a háborús években, 1915 és 1917 között, hiába kérték a hivatalsegéd mentesítését a hadi szolgálat alól, nem jártak sikerrel, ezért az olvasótermeket zárva kellett tartani. Ennek ellenére 1917-ben Zimmermann elkészítette a könyvtár első használati szabályzatát.

Az oktatás mellett folyamatos kutatómunkát is végzett. Tanszéki utódja, Kovács Gyula idézte a mondását, amely szerint: az anatómiában a nagy felfedezések ideje lejárt, most már a „detail munkára”, vagyis a részletek kidolgozására kell a figyelmet fordítani – és így is járt el. Művelte a leíró, összehasonlító és funkcionális anatómiát, de a fejlődéstant és a szövettant is. A részletekre való figyelem jegyében leírta a házinyúl, a házimacska és a tengerimalac anatómiáját, és ezen belül különböző részeket, illetve erre irányította hallgatóinak figyelmét is. Ilyen például a házinyúl szemgolyójával kapcsolatos vizsgálódás, de született dolgozat a házinyúl száj körüli szervereiről különböző bélszakaszairól és egyebekről is. (A házinyúlról írt könyvét egy francia bizottság az 1927-ben megjelent 10 legjobb munka közé sorolta.) Főként a mozgásszervek és a belső elválasztású mirigyek érdekelték, kicsit kevésbé talán az idegrendszer. Munkásságát természetesen publikálta, méghozzá az akkoriban megszokott 3 szinten. Először született egy nemzetközi publikáció valamelyik nagy anatómiai szakfolyóiratba, utána megjelent a cikk az Állatorvosi Lapokban, végül népszerű formában a Természettudományi Közlönyben vagy más hasonló szintű folyóiratban. A MATARKA adatbázisban, amely a hazai tudományos és tudományos ismeretterjesztő folyóiratok tartalomjegyzékeit dolgozza fel, 791 cikk található Zimmermann Ágoston szerzőségével! Kutatási tevékenységében természetesen hallgatóinak a munkájára is alapozott. Az ún. „pályamunkások” azok voltak, akik a főiskola által jelentős pályadíjakkal kiírt pályázatokra késztettek dolgozatokat, ahogyan ezt Zimmermann is tette egykor. Megadott témákban 36 olyan pályamunka született, amelyek mentora Zimmermann volt, és körülbelül 100 állatorvosdoktori munkának volt a konzulense. Ezek közül látunk néhányat, amelyek a főiskola által indított Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből című folyóiratban jelentek meg. A MATARKA e folyóiratból 470 doktori dolgozat összefoglalóját ismeri, ezek közül kb. száz témavezetője volt Zimmermann. Intenzív „detail munka” („részletmunkások”) folyt a tanszéken. És az ő szavaival:

„Aki egyszer érezte, illetőleg élvezte azt az örömöt, melyet a tudományos kutatás, egy újabb részlet megállapítása vagy ennek értelmezése nyújt, az megérti, hogy az elhivatás tudatában, elvonulva a világ zajától, a csendes, nyugodt munkaalkalom többre becsülhető, magasabb értelmet kölcsönöz, mint a mindennapi életben való érvényesülés, a külsőségek vagy egymagában a vagyongyűjtés.”

Zimmermann hatalmas munkát végzett. A munkaidő reggel 8-tól este 8-ig tartott. Életét családja mellett a munkának szentelte. Nemcsak az állatorvosi főiskolán, hanem több egyetemen is oktatott és vezető beosztást töltött be rövidebb-hosszabb ideig. Például:

– Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi kar Mezőgazdasági osztályán a Háziállatok anatómiája és élettana kötelező tantárgy előadója,

– az Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani Tanszék ideiglenes vezetője (1932/33),

– a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi kar mezőgazdasági osztályán az anatómia, a fejlődéstan, ill. az anatómia és élettan előadója.

Vezetői tisztségei:

1917/18 1923/24 1929/30 prorektor
1933/34 rektor M. Kir Állatorvos Főiskola utolsó rektora
1934/35 József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi kar dékánja
1939/40 József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora
1937–1944 felsőházi tag

Nagyon fontos szerepet játszott a hazai anatómiai nomenklatúra kialakításában, hiszen különösen tájékozott volt a görög és latin nyelvben, így a tudományos kifejezések etimológiája is közel állt hozzá, olyannyira, hogy a hallgatóktól is számon kérte ezt, és bizony bukás is lehetett abból, ha valaki egy-egy szakkifejezést nem tudott megmagyarázni. Több cikket publikált a nemzetközi anatómiai nomenklatúra alakulásáról.

Számos hazai és nemzetközi szervezetnek volt tagja és elnöke. Ezek közül kiemelkedik a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, amelyiknek hosszú éveken át az elnöke volt. Természetesen a Magyar Országos Állatorvos-Egyesületnek is tagja, alelnöke, elnöke, majd tiszteleti tagja volt. Aktív tagja volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak és a Nemzeti Múzeum szakértői tanácsának.

Nem maradt el a jutalom sem ezekért a teljesítményekért. A magyar tudományos akadémia 1922-ben Lenhossék Mihály javaslatára levelező, majd 1934-ben rendes, 1942-ben pedig tiszteleti tagjává választotta.

Tiszteletre méltó, tudatosan épített, hihetetlenül sok munkán alapuló karrier tárul elénk, amelynek csúcsára ért a 70 éves Zimmermann Ágoston, amikor a II. világháború elérte Budapestet. Az állatorvosi campust is több bomba és lövés érte, és sajnálatos módon éppen az anatómiai tanszék előtt történt becsapódás, így a tanszék valamennyi ablaka kitört, és a múzeum is súlyos károkat szenvedett. Rengeteg kiállított preparátum, segédlet ment tönkre. Zimmermannt fizikailag és lelkileg is nagyon megviselte a háború és ez a veszteség. Ehhez hozzájárult, hogy 1945 áprilisában szovjet katonai parancsnokság költözött a főépületbe, ami az anatómiai tanszékkel szomszédos. Nem győzött panaszos leveleket írni feletteseinek, amelyekben kéri, hogy a hónapok óta hiányzó ablakokat üvegezzék be; vagy, hogy akadályozzák meg azt, hogy a betelepült szovjet katonák kárt tegyenek a könyvtárban és összerondítsák campust, ami egyébként akkoriban a bejelentési kötelezettség szerint veteményeskertként is szolgált.

Mindez azonban semmi sem volt ahhoz képest, hogy az igazolási eljárások során látszólag igazolták, de valójában kényszernyugdíjazták.

„Dr. Zimmermann Ágoston ny. r. tanárt a bizottság igazoltnak jelenti ki hosszú tudományos pályafutásáért és érdemeiért, részint azért, mert maga is levonta magatartásának konzekvenciáját és beadta nyugdíjazása iránti kérvényét. így el van érve a cél, hogy az ifjúság nem éppen magyar szellemben való nevelésében nem vesz tovább részt.” 363/1947.”

Mélységesen fájlalta és felháborította, hogy igazságtalanul magyarellenességgel, zsidóellenességgel vádolták. Úgy érezte, hogy egyes megjegyzéseit, hirtelen rossz színben tüntették fel. Elvesztette akadémikusi címét. Nem elég, hogy nyugdíjazták, igen alacsony nyugdíjat állapítottak meg számára, de hónapokig még ezt sem utalták át neki. Megalázóan nyomorúságos helyzetbe került, olyannyira, hogy egy hallgatójától levélben kellett élelmiszert, támogatást kérnie. Ebben a helyzetben az állatorvosi kar is tehetetlen volt. Együttérzésüket egy levélben tolmácsolták, amelyben kifejezték, hogy nem értenek egyet a döntéssel, és változatlan tisztelettel és megbecsüléssel tekintenek félévszázados munkájára és személyére.

Ez a tragikus sorsfordulat sokakat megbénított volna, de Zimmermann Ágoston, a megtestesült kötelességtudat és szorgalom másként reagált. Egyetlen percre se hagyta abba a munkát. Egészen 1957-ig tanította az összehasonlító fejlődéstant a Pázmány, később Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kitartásának lassan meg is lett az eredménye. 1949-ben az újjá alakult Akadémiában visszanyerte akadémikusi rangját. 1952-ben, 77 évesen akadémiai doktori címet szerzett. 1952-ben Munka Érdemrendet kapott, 1957-ben Kossuth díjjal jutalmazták életművét. 1962-ben az Állatorvostudományi Egyetem díszdoktora lett, 1963-ban pedig (némi késéssel) átvette vasdiplomáját. Persze ennek volt ára. 1951-ben látjuk a képeken Csukás Zoltánnal és Marek Józseffel egy sorban. A Rákosi időkben Baranov szovjet agrobiológus látogatását kellett ünnepelniük, és előadását végig hallgatniuk, holott az a Liszenko-korszakban nyilvánvalóan nem állt a legmagasabb szakmai színvonalon.

Azt hiszem egy-egy jeles tudósról olvasva mindannyiunkat érdekel, hogy milyen ember is lehetett. Minél távolabbi múltban élt az illető, annál nehezebb ezt kideríteni. Zimmerman Ágoston az állatorvosok körében elsősorban szigoráról és munkabírásáról volt ismert. Vele – és persze az anatómiával – riogatták a gólyákat, s bár Zimmermann mindent megtett, hogy a nehéz tananyagot elméletben és gyakorlatban is elsajátítsák, a szigorlaton kevesen mentek át elsőre. A diákok egy dalt is költöttek erről – és ez a szeretet jele:

Tizenkét lódoktor kesereg magában,
De sok foramen van a lókoponyában,
Ezt megtanulni nem lehet,
Vén Zimmermann, Isten veled!

Egykori tanítványa, akitől nyugdíjazása idején segítséget is kért, visszaemlékezésében leír néhány történetet, amelyek szintén emberségét bizonyítják. Hallgatólagosan hozzájárult, hogy a tanszék padlásán zsidó származású hallgatók találjanak menedéket a háború alatt. Támogatta, akár anyagilag is, a tehetségeket. Tudta humorral kezelni a nehéz helyzeteket, és úgy tartotta, hogy ketten tudják igazán az anatómiát: ő és János, a tanszéki altiszt.

Elevenen él az emlékezete népes családja, leszármazottai körében. Hatalmas teljesítményéhez egy boldog házasság adta a hátteret, amelyből négy gyermek született. Közülük Gusztáv volt az, aki követte a pályáját, majd unokája, István is állatorvos lett. 1938 után már Gusztávval együtt írta a könyveit, és őt ajánlotta tanszéki helyettesként is, amikor nyugdíjazták.

A család a hit, a szeretet, a figyelem és a humor légkörében élt. Amikor már az unokák megszülettek, akkor is összejárt a család minden vasárnap, hogy a nagyszülőkkel együtt ebédeljen. Zimmermann mindenkire figyelmet szentelt. Az unokákat például havonta megmérte, hogy mennyit gyarapodtak. Arról is beszámolnak, hogy nem volt híjával a humornak, iróniának, és ebbe csomagolta esetleges kritikai megjegyzéseit, amelyek előfordultak, mert nagyon igényes volt, nemcsak magával, hanem a környezetével, családtagjaival szemben is. Arról is beszámolnak, hogy a társaságban csendes modora ellenére könnyen vált középponttá, mert kiváló memóriája, hatalmas műveltsége minden helyzetben szórakoztatóvá tette. Szép gondolattal zárja emlékezést egyik unokája, Zimmermann István: „Életének különböző időszakaiban a kilenc főbb történelmi korszak megpróbáltatásai ellenére – vagy éppen miatta – megőrizte és kivívta belső békéjét, harmonikus életvezetését, töretlen munkakedvét, érzékeny humorát, a megbecsülést, a tiszteletet.”

Zimmermann Ágoston emlékét példaadóan ápolja családja. A megbecsülésnek és tiszteletnek a jele az a számos emlék is, amit egyrészt az állatorvosi kar, másrészt szülővárosa, Mór szentelt neki. Már láthattuk azt az emléktáblát, amely egykori szülőháza helyét jelöli. Móron a nevét viseli az általános iskola, ahol egy szobor és kiállítás őrzi az emlékét, de Mór városában is van egy szobra, valamint a városi múzeumban, a Lamberg Kastélyban régi használati tárgyai láthatók a Zimmermann Emlékszobában. Az Állatorvostudományi Egyetemen szintén szobor őrzi az emlékét, de szerepel az Állatorvos Anatómusok hazánkban rendezett konferenciájára készült emlékplaketten, és egy emlékérmen is. Születésének 100. évfordulójára bélyeget adtak ki róla, 2005-ben pedig lakóházára került emléktábla.

Előadásom nagymértékben támaszkodott dr. Kótai István néhai kollégám és munkatársam kétrészes cikkére, amelyet Zimmermann Ágoston emlékére írt halálának 50. évfordulóján; az Ujj József, Zimmermann móri kutatója által szerkesztett kis füzetre, amelyben a család emlékeit is összegyűjtötte; valamint a Zimmermann-tanítvány, Kováts Jenő professzor visszaemlékezésére.

* A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Magyar Tudóstárlat – Akadémikus portrék az agráriumból című programján 2025. november 11-én elhangzott előadás szövege.

Források:

Kótai István: Zimmermann Ágostonról, halálának 50. évfordulóján. Kamarai Állatorvos, I. rész. 2013. (8. évf.), 4. sz., 54-57. p., II. rész. 2014. (9. évf.), 1. sz., 52-57. p.

Ujj József (szerk.): Dr. Zimmermann Ágoston. Székesfehérvár: Fejér Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás, 2006. 32 p.

Kováts Jenő: Zimmermann Ágoston (1875-1963). In: Glatz Ferenc ˙(szerk.): Emlékbeszédek : 1999-2000. Budapest : MTA, 2001. [8] p.

Képek:

Magyar Állatorvosi Panteon

Állatorvostudományi Egyetem, Hutyra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum

Dr. Lomniczi Béla magángyűjteménye

Köztérkép https://www.kozterkep.hu/29742/zimmermann-agoston-emlektablaja#vetito=260292

Emlékszoba fotó: https://zimmermannmor.hu/nevadonk/