1542-ben indult útjára a mindössze 11 esztendős nagyszombati polgárfiú, Zsámboky János (1531–1584), hogy Bécsben, majd német, olasz, francia, svájci tudományos műhelyekben tudását gyarapítva és kapcsolatokat építve humanista tudós, később történész és címzetes udvari orvos váljon belőle. Húsz esztendős korában vásárolta meg első kéziratát, és több mint két évtizedes peregrinációja végén 600 értékes kéziratos és nyomtatott kötettel tért vissza Bécsbe. A kéziratokkal tervei voltak. Ahogy Károly hercegnek kifejtette: „…szellemem gyengébb annál, mintsem hogy önállóan, saját fegyverzetemmel tudjak alkotni valami kiválót, ami méltó az utókor megbecsülésére, ezért azt a területet választottam magamnak, ahol szorgalmammal el tudok érni valamit, és irgalmatlan munkával véghez tudom vinni, hogy ne mondhassák, barmok módjára semmittevéssel töltöttem napjaimat. Ezért foglalkozom szívesen a régiek írásainak javításával, amelyek helyes megismerése üdvös és hasznos … Amennyire erőm és szellemem engedi, ezeket mindenki számára szívesen teszem közzé, és nem engedem, hogy az eddig rejtőzködő tudós fők munkái még obskúrusabbak legyenek hanyagságunk következtében…”
Zsámboky könyvei között lapult Vegetiusnak, a 4–5. században működött, valószínűleg a katonai és civil szállítmányozással foglalkozó római tisztviselőnek az antik állatorvoslás több jelentős művét ötvöző munkája, a Digesta artis mulomedicinae első nyomtatott kiadása (Basel, J. Fabri, 1528), valamint egy kéziratvariánsa, amely alapján Zsámboky a Fabri-féle változatot kiegészítette, javította. A feltételezések szerint az általa széljegyzetekkel ellátott könyvet küldhette el Bázelbe, ahol ezt a javított változatot végül Perna nyomtatta ki 1574-ben. A Mulomedicina, amely az első – közreadója révén – magyar vonatkozású állatorvosi könyv, az egyetem könyvgyűjteményének legrégebbi darabja. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy az ókori állatorvosi ismeretek összefoglalását adja, méghozzá gyakorlati szemszögből, a lovat tenyésztő és tartó gazdák számára. Vegetius ugyanis hivatása révén megismerte a kortárs hunok és barbárok lovait is, így részletes leírást készíthetett az általuk tenyésztett, a hadviselésben, a szállítmányozásban és a versenyeken használt fajtákról. Művében még az igavonó ökrökkel és a szarvasmarhákkal is foglalkozik. A Zsámboky János által közreadott javított változatot Európa-szerte szívesen forgatták.
Szülővárosában, Nagyszombatban található az emléktábla, amelyről domborművű arcmását bemutatjuk.
Orbán Éva
További olvasmányok:
Vegetius kódexe:
Mulomedicina (1250-1375 ca., Biblioteca Medicea Laurenziana, pluteo 45.19) http://mss.bmlonline.it/s.aspx?Id=AWOIed3aI1A4r7GxMHtM#/book
Zsámboky kiadása:
Vegetius Mulomedicina https://reader.digitale-sammlungen.de/en/fs1/object/display/bsb10981955_00007.html
Almási G., Kiss F. G.: Szöveggondozás és kapcsolatápolás. Zsámboky János életműve a reneszánsz filológia tükrében” [Nurturing texts and connections. The works of Johannes Sambucus in the context of Renaissance philology], Irodalomtörténeti Közlemények 117 (2013): 627-691.
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Zsámboky János nagyszombati emléktáblája. Magyar Állatorvosok Lapja, 2020. 142. 2. 66.
