Benchmarking – az mi?
A benchmarking egyike azoknak az idegen kifejezéseknek, amelyek jobb híján bekerültek a hazai vállalatirányítási, szervezési, minőségfejlesztési szaknyelvbe, mert nincs egyszavas magyar megfelelőjük. Ez kiderül az alábbi – a sokezerből ötletszerűen kiemelt – weblapokból is, amelyek kísérletet tesznek a meghatározására.
- https://www.szotarjelentese.com/benchmarking
- https://adoc.pub/janus-pannonius-tudomanyegyetem-pollack-mihaly-mszaki-fiskol4048d47cbfb05f5efb84c26bc0331f4836138.html
A benchmark eredetileg szó szerint „szintjelet, magassági pontot” jelentett, de a Cambridge Dictionary már fő jelentéseként a „minőség mércéjét” adja meg, vagyis egy olyan (magas) szintet, amelyhez érdemes mérnünk magunkat, tevékenységünket.
A lényeg tehát az összehasonlítás. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy jól csinál-e valamit? Pontosabban: csinál-e valamit olyan jól vagy esetleg jobban, mint a versenytársa? S ha nem, hogyan tudná utolérni és lehagyni?
Az adatok puszta összehasonlítása természetesen nem elég, bár első lépésnek ez sem kevés, mert azt jelzi, hogy a szervezet figyelemmel kíséri, számszerűsíti a teljesítményét, ami alapja lehet a rendszeres elemzésnek és a minőségfejlesztésnek.
Egy adatsor: rutinszerű ivartalanítások
Az RCVS Knowledge erre ad lehetőséget, amikor több évre visszamenőleg közöl országos statisztikai adatokat az ivartalanítások sikerességéről.
A praxisok által szolgáltatott adatok a rutinszerű ivartalanításokat és ezek hat lehetséges kimenetelét mutatják. Ha egy év adatait nézzük, először azt látjuk, hogy hány esetet jelentettek az állatorvosok, és ezek hogyan oszlottak meg kimenetelük szerint (második oszlop):
- rendellenes, de kezelés nem szükséges
- rendellenes, orvosi kezelés szükséges
- rendellenes, sebészeti beavatkozás szükséges
- az állat pusztulásával járt
- nem volt mód utánkövetésre
- nem merült fel rendellenesség
A harmadik oszlop az esetek százalékos megoszlását, a negyedik oszlop a kumulatív gyakoriságot, az ötödik és a hatodik oszlop pedig a konfidencia intervallum szélső értékeit mutatja, vagyis azokat az értékeket, amelyek közé az adott kategória aránya 95%-os valószínűséggel esik, ha egy új mintát – például saját betegeink adatait – veszünk.
A második táblázat hasonló bontásban a műtét utáni szövődmények gyakoriságát mutatja, de kimaradnak azok, akiknek az műtét utáni állapotát nem tudták követni, hiszen róluk nincs információ.
A harmadik táblázat a macska, kutya és nyúl ivartalanítási esetek között a nem követhető esetek előfordulási gyakoriságát mutatja.
A hat utolsó táblázat pedig a macska, kutya, nyúl – hím/nőstény ivartalanítások megoszlását részletezi.
Ha valaki gyűjti saját adatait az ivartalanításokról, vagy kedve támadt a nyilvántartásából kigyűjteni hasonló bontásban az adatokat, máris összevetheti a saját teljesítményét az itt közöltekkel.
A benchmarking és a klinikai munka fejlesztése
A benchmarking nemcsak adatok összevetése, bár ez önmagában is kiindulás lehet egy klinikai audithoz, illetve a fejlesztési lehetőségek átgondoláshoz és megvalósításához. Az azonban már eddig is világos, hogy az adatgyűjtés minden folyamattal kapcsolatban alapvető fontosságú.
A fenti témánál maradva: tudni kellene például azt is, hogy a különböző műtéti eljárások milyen arányban és eredményességgel fordultak elő? Hogy milyen jellegű szövődmények léptek fel, milyen gyakorisággal? Valójában az ilyen árnyaltabb adatgyűjtés alapján lehetne megállapítani, hogy egy adott praxisban az ivartalanítás megszokott eljárása (protokollja) mennyire hatékony és megfelelő. (Ehhez segítséget nyújt az RCVS adatgyűjtő táblázata, amely számítások elvégzésére is alkalmas.)
Amennyiben az eredmények elmaradnak a „benchmarknak” tekintett mintáétól – vagy attól a szinttől, amit maguk a praxisban dolgozók tűztek maguk elé –, szükség van a folyamat közös átgondolására, a sikertelen esetek elemzésére, ennek megfelelően a hibalehetőségek kiszűrésére, azaz a folyamat javítására.
A folyamat megváltoztatásának (például a higiénés viszonyok javítása, az alkalmazott eljárások, eszközök, anyagok megválasztása) hatását is mérni szükséges, hogy meg lehessen állapítani, valóban javultak-e az eredmények? Amennyiben nem, akkor valamely más tényező módosítására van szükség, és természetesen újabb adatgyűjtésre és értékelésre, egészen addig, míg a kívánt színvonalat el nem érjük.
A benchmarking irányulhat folyamatok, eljárások, marketing stratégia stb. megismerésére, átvételére (vagy inkább adaptálására) is, ám ebben az esetben is szükség van olyan számszerűsíthető adatokra, amelyekkel bizonyítjuk, hogy a magas színvonalúnak tartott eljárás, eszköz stb. bevezetése valóban jobb eredményekhez, az ügyfelek nagyobb megelégedéséhez vezetett-e?
Hogyan működik ez? Lássunk egy gyakorlati példát az ivartalanítás utáni szövődmények monitorozásán alapuló minőségfejlesztésre egy vezető állatorvosi asszisztens tollából.
Orbán Éva
További olvasmányok: https://knowledge.rcvs.org.uk/quality-improvement/tools-and-resources/benchmarking/
