A sebzések a mindennapi élet részeként kísérik az embereket és az állatokat egyaránt. Nem csoda, hogy a sebfertőzések mindig foglalkoztatták a gyógyítókat. Az ókorban – mint Manninger Vilmos Az antisepticus és asepticus orvoslásmódok történetét összefoglaló munkájában írta – „Nagy megfigyelő tehetségük … kiemelte őket a nyers empíria tapogatózó homályából.” Ennek köszönhetően több felismerésük hatékonynak és időtállónak bizonyult: a seb meleg borral vagy konyhasós vízzel történő kimosása; a szárító sebhintőpor (tengeri só vagy rézsók) alkalmazása; a kéz és a kötözőanyag tisztaságának biztosítása; a sebfertőzés tovaterjedése ellen az izzó vas használata stb.
A középkorban nehezen küzdöttek meg az orvosok azzal a nézettel, hogy a levegőből származnak a fertőzések, ezért a sebeket hermetikusan zárták, ami természetesen számos komplikációt okozott. A 19. században a kórházakban a betegek összezsúfolása növelte drámai módon az akár halálos kimenetelű fertőzések gyakoriságát, aminek csak Semmelweis és Lister (később a bakteriológiai ismeretekkel továbbfejlesztett) felfedezései szabtak gátat. A Semmelweis által elrendelt klórvizes kézmosás nyomán például a gyermekágyi láznak betudható halálozás aránya hirtelen 18%-ról 2,24%-ra esett vissza.
Hogyan mentek át ezek az ismeretek az állatorvosi gyakorlatba? Lister módszerét már Varga Ferenc tanította 1887-ben. Plósz Béla követte, aki 1897-ben került a M. kir. Állatorvosi Akadémia sebészeti tanszékének élére, amelynek korszerű műtőt építtetett, bevezette az aszepszist, illetve az anesztézia korszerű módszereit. Három évvel később a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert az új, fertőtleníthető sebészi eszközök gyűjteményével. Plósz (Általános sebészet, 1903) szerint a léginfekció a szabadban, tiszta, pormentes levegőn (reggeli harmatban) végzett műtét esetén kerülhető el a leginkább. Az operáló kabátot újabb műtét előtt ki kell főzni. A sebbel érintkező varró- és kötöző anyagokat a kereskedelmi forgalomban érdemes megvásárolni, míg az eszközöket sterilizálni kell, akár zománcozott főzőedényben. Fontos az ápolt kéz is, amely mechanikai megtisztítás után szappanszesszel és szublimáttal dezinficiálható. A gennyes sebekhez gumikesztyűvel vagy csipesszel érdemes nyúlni. A műtéti terület fertőtlenítése mellett megjelent az izoláció is.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Sterilizátor a sebészeti klinikáról. Magyar Állatorvosok Lapja, 2016. 138. 4. 194.
