Az Egyetemen töltött évek alatt sokat jelentettek számomra azok az oktatásban már nem résztvevő, de sok más irányú aktivitást kifejtő professzorok, akik a könyvtárba jártak, vagy akiket valamilyen közös munka révén ismerhettem meg. Műveltségük, mély szakmai tudásuk és elkötelezettségük, (úri) emberségük nagy hatással volt rám. Bodó Imre professzorra, akitől tegnap búcsúztunk, mindez jellemző volt. Bár nem volt vele szoros kapcsolatom, mégsem tudom szó nélkül elengedni.
Távolról, mondhatni látásból ismertem egyszerre tiszteletet ébresztő és jóindulatot sugárzó alakját, de csak 1999-ben, az Equus Napok keretében rendezett Hintaló Versenyen kerültünk közelebbi ismeretségbe. A Hintaló-Tenyésztő Országos Egyesület I. (és mindeddig egyetlen) fajtabemutatójára a könyvtár nagyolvasójában került sor, hatalmas érdeklődés mellett. A bírálatra felsorakozott jószágok napokig közszemlére tétettek a könyvespolcok tetején, majd következett a szakszerű mustra Bodó professzor vezetésével, Sótonyi professzor és Krajcsovics doktor (akkor tán még hallgató) részvételével. Ma már jól látom, mekkora dolog volt, hogy Bodó professzor időt szakított erre a bolondozásra. Teljes komolysággal mérlegelte a lovak küllemét, tartását, temperamentumát és ismertette ítéletét. A díjak ünnepélyes kiosztását pedig megkoronázta egy különdíjjal. A képen látható, előnyös adottságokkal mérsékelten rendelkező (mára 25 éves) ló tulajdonosa elnyerte Anna brit királyi hercegnő levetett lovaglónadrágját, amit valamilyen lovastusa után hagyhatott hátra. (A „műtárgy” azóta az Állatorvostörténeti Gyűjteménybe került.)
Hosszú idő telt el, míg újra találkoztunk. Nem emlékszem pontosan hogyan, de megtudtam, hogy Bodó professzor szeretne eljutni a Hódmezővásárhelyen rendezendő Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokra, de nincs, aki elvigye. Mivel még soha nem jártam ilyen rendezvényen, örömmel ajánlottam fel a fuvart. Tíz éve, 2014. április 24-én indultunk útnak a kora reggeli órákban. Az úton sok mindenről beszélgettünk, persze a szürkemarhákról is, akik számomra is nagyon kedvesek. Miután Vásárhely határában a sok érdeklődő miatt jelentős torlódás volt, késő délelőtt lett, mire megérkeztünk. Professzor úr ment a dolgára, mi pedig ámulattal néztük végig a rengeteg látnivalót, a gyönyörű tenyészállatokat, a birkanyírási és -terelési versenyt, egy-egy bírálatot stb. Rengeteg élménnyel gazdagodva ültünk be az autóba délután. Bodó professzor ekkor előhúzta a táskájából „Eleven örökség : Régi magyar háziállatok” című gyönyörű könyvét és kérésünkre a következő kedves dedikációt írta bele: „Orbán Évának, aki tudja, hogy a régi háziállatok is a magyar kultúrkincs részei.”
A mai búcsúztatón a nagy család, rokonok, barátok, pályatársak mellett megjelentek csikósok, gulyások, szűrben, subában. Mindenki másnál furcsa és operettdíszletszerű lett volna a feltűnésük, de Bodó professzor esetében nem. Éppen ez gondolkodtatott el, hogy a háziállatok tartása, a hozzájuk fűződő viszony valóban a kultúrának mennyi rétegét érinti, határozza meg. Például a pásztor, gulyás, csikós öltözékek díszítésének szimbolikáját.
Az is most ötlött az eszembe, hogy a szürkemarha „megmentése” néhány évtized alatt hogyan fejlődött sikertörténetté, hogyan váltak ezek a méltóságteljes, ellenálló állatok a nemzetiparkok „területkezelőivé” vagy húsuk révén gazdasági sikerré.
Bodó Imre professzor gazdag életére sokféleképpen lehet emlékezni. Szerettem volna visszatérni vele Hódmezővásárhelyre, és a sarkában maradni, meghallgatni a véleményét, történeteit a látott állatokról. Ha vele már nem is, de a tiszteletére biztosan újra útra kelek, annál is inkább, mert a dedikálás alatt véletlenül a 2024-es évszám szerepel. És biztosan eszembe jut a búcsúztató zsoltár is: „Az Úr nékem pásztorom: ínséget nem kell látnom. Zöldellő mezőkön terelget engem, csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti. Az igazság ösvényén vezet engem, ahogyan ő megígérte. A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.”
Orbán Éva
Az arckép forrása a dr. Bodó Imréről készült portréfilm: https://univet.hu/hu/2021/04/05/premier-egy-borjufark-sem-hibazott-portrefilm-prof-bodo-imre-allattenyesztorol/
