A feltalálók/újítók:
Fokányi László (1874–1940) állatorvosdoktor, címzetes nyilvános rendkívüli tanár, állat-egészségügyi felügyelő, majd a Földművelésügyi Minisztérium állat-egészségügyi osztályának a vezetője; a magyar közigazgatás szervezete és az állat-egészségügyi rendészet című szigorlati tárgyak előadója. (Forrás: Magyar Állatorvosi Panteon)
Tolvay János, gazdatiszt. Kemecsén, majd Budapesten dolgozik, több szabadalmat jegyez.
Dr. Weiser István (1873–1957) vegyészmérnök, bölcsészdoktor, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a M. kir. Állatorvosi Főiskola nyilvános rendes tanára (1934), az Országos Magyar Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás asszisztense, majd igazgatója 1918-tól 1934-ig. A takarmányozástan tantárgy oktatója 1904-től 1938-ig. (Forrás: Magyar Állatorvosi Panteon)
Leírás: „A melasztakarmányok nagyobb mérvű elterjedésének és fölhasználásának legnagyobb akadálya azoknak víztartalma, mely 18/22% között váltakozik. Ezen víztartalom a kész melasztakarmányt ragadóssá és ennek folytán nehezen kezelhetővé teszi, mely körülmény azonban csak kényelmi szempontból hátrányos. Sokkal fontosabb, hogy ezen víztartalom oka annak, hogy a kész melaszitok nem raktározhatók, mivel 20% víztartalom, sőt a nyári hónapokban annál kisebb nedvesség mellett is csakhamar erjedésbe mennek át és teljesen elromlanak. Jelen találmány tárgya oly eljárás, melynek segélyével a nedvesség chemiai úton megköttetik, miáltal a melaszit könnyen zsákolható és tetszés szerinti ideig eltarthatóvá lesz anélkül, hogy benne erjedési processzusok lépnének föl.” Lajstromszám: 36761
(Forrás: A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának e-kutatás adatbázisa, amelyben a szabadalom teljes szövege szabadon hozzáférhető. http://epub.hpo.hu/e-kutatas/)
Év: 1905.08.26. (bejelentés), 1906.09.08. (közzététel)
Érdekesség: A 150 éve született Fokányi László elsődlegesen állat-egészségügyi igazgatás problémáival foglalkozott. Meglepő, hogy nemcsak az ismertetett szabadalom társszerzője, hanem – mint a Szabadalmi Ujság 1905. évi 3. évfolyamának 23–24. számából megtudtuk – egy másik szabadalmat is jegyzett Tolvay Jánossal: „727. Tokányi [sic] László állatorvos és Tolvay János gazdatiszt Budapesten. Eljárás „denaturált őrölt vagy nyalósó előállítására. Őrölt sóhulladékot darabosan vagy aljas sepredék-sókat mészoxidokkal illetve mészhidrátokkal keverjük, illetve ezekkel denaturáljuk, vízzel megnedvesítjük és tetszés szerinti módon bármily alakú formába sajtoljuk.”
Tolvay János szabadalmaztott még (Balay Bódog mérnökkel) egy gőz rovarirtó és permetezőgépet, illetve Jankuncz István műszerésszel egy centrifugál kapcsolót.
Weiser István az Országos Magyar Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás munkatársaként a későbbiekben is foglalkozott a melasszal mint takarmánnyal:
Weiser István – Kereszty György: A melassze nitrogén-tartalmának meghatározásáról. Kísérletügyi közlemények, 1908. 11. 4. 509-513.
Weiser István – Zaitschek Arthur: Hizlalási kísérletek melasszet tartalmazó takarmánnyal. Kísérletügyi közlemények, 1906. 9. 4. 536-550.
Weiser István – Zaitschek Arthur: Melassze etetés lovakkal. Kísérletügyi közlemények, 1905. 8. 5. 578-588.
Orbán Éva
