Száz évvel ezelőtt kongatták meg a vészharangot az európai bölényekért. Az első világháború ugyanis tönkretette az Európában helyenként szabadon élő állományaikat: mindössze 54 példány maradt életben. Hazánkban már a középkor végére kipusztították a honfoglalás óta egyre inkább az erdőkbe szoruló állatokat utolsó menedékükből, Erdélyből is. Raitsits Emil, akkoriban az állatkert állatorvosa, lelkesen fogadta a Hagenbeck Állatkert tudományos vezetője, Ludwig Zukowsky 1922-es felhívását. Úgy vélte, hogy a budapesti állatkert három tehénből és két bikából álló kis csordája megfelelő alapot nyújt a tenyésztésre, és hozzájárulhat a faj megmentéséhez. A következő évben megvalósult az az elképzelése is, hogy szűkös állatkerti kifutójukból a bölények természetes körülmények közé, a visegrádi királyi vadászterület legvadregényesebb vidékére kerüljenek. A befogás során az egyik tehén hirtelen összeesett és elpusztult, de a csorda négy tagja birtokba vette új otthonát. (Sajnos az ott töltött nyolc év alatt nem szaporodtak, ezért a megmaradt három példány visszakerült az állatkertbe, ahol viszont 1938-ig két utód született.) 1927-ben Budapesten rendezték meg az addigra 420 tagot számláló Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság IV. kongresszusát, amelyen a szervező Raitsits mellett Kotlán Sándor is előadást tartott a bölények parazitás betegségei elleni védekezésről. Zimmermann Ágoston a Királyi Magyar Természettudományi Társulatot képviselte. A résztvevők meglátogatták a visegrádi bölényparkot is. Ekkor már Német- és Svédországban is létesítettek hasonlókat.
Ha valaki napjainkban természetes élőhelyén szeretné megfigyelni ezeket a méltóságteljes óriásokat, a lengyel-belarusz határon átnyúló Białowieża Nemzeti Parkba kell ellátogatnia. Az egykori cári vadászterületen az első világháború előtt kb. 700 védelmet és gondoskodást élvező bölény élt szabadon, amelyek egytől egyig áldozatul estek a harcoló katonáknak. Az utolsó vadon élő példányt 1919-ben ejthették el.
A bölények tudatos tenyésztése Białowieżában – állatkerti körülmények között – már 1929-ben megkezdődött, részben más alfajok bevonásával. A második világháborút szerencsésen túlélte a meglévő 17 példány, és sikerült az európai bölény tiszta vérvonalát tovább vinni. 1952 óta ismét szabadon élnek az állatok. Ma a 2500 egyedre becsült, vadon élő európai bölényállományból bő 700 él a Białowieża-erdőben. Talán innét származik a lublini állatorvosi fakultás nagy boncterméhez vezető folyosót díszítő hatalmas európaibölény-csontváz is.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Bölénycsontváz. Magyar Állatorvosok Lapja, 2022. 144. 4. 194.
