Az állatorvosokat számos foglalkozásukból fakadó betegség és veszély fenyegeti. Két-háromszor gyakrabban fordulnak elő körükben ilyenek, mint a humán orvosoknál. Egyes felmérések azt mutatják, hogy a leggyakoribbak a bőrbetegségek, a légutak allergiás megbetegedései és a fertőzések, ezeken belül a zoonotikus fertőzések. Előkelő helyet foglalnak el a listában a mozgásszervi betegségek is, különösen a gerincproblémák, amelyeket a nehéz állatok mozgatása, emelése, a kényszertartásban végzett műveletek válthatnak ki. A balesetek közül a karmolásokat, harapásokat, a nagyállatok okozta rúgásokat az állatorvosok kétharmada nem úszhatja meg, de nem elhanyagolható a röntgensugárzásnak vagy az altatógáz belélegzésének való kitettség sem. A foglalkozással járó stressz pedig sok esetben okoz mentálhigiénés gondokat.
Ki tudja, milyen szerepe volt a széljárta, napégette legelők mentén, a huzatos istállókban végzett több évtizedes munkának abban, hogy Lehóczky Márton súlyos csúzban szenvedett? A hatvanas évek elején, méneskari tanfolyamon szerzett állatorvosi képesítést, majd Tornalján lett állatorvos, 1872-ben már megyei állatorvos. Ennek ellenére elvágyódott a gömörihez hasonlóan lankás, bár talán szelídebb tolnai vidékre, ahol hiány volt hatósági állatorvosokban. Pályázata nem járt sikerrel. Maradt Királyiban, ahol – ünnepi ajándékként – 1881. december 24-én megszületett Irma lánya, majd 1888. december 31-én Zoltán fia.
Hatvan felé közeledett, amikor eljutott a Szent Lukácsról elnevezett gyógyfürdőbe. A budai hőforrásokat először a XII. században a betegápolással foglalkozó Szent János-, majd a rodoszi és máltai lovagok állították a gyógyítás szolgálatába, majd a Szent Lélek Lovagrend építtetett kórházat mellettük. Ettől kezdve – a török időket is beleértve – folyamatosan éltek a hévíz nyújtotta lehetőséggel, de a fürdő 1884 után indult igazi virágzásnak, amikor Palotay Fülöp tulajdonába került. Ő gyógyszállót, vízgyógyászati osztályt, uszodát létesített itt. Ezt ajánlja a „szenvedő emberiségnek figyelmébe” Lehóczky Márton, aki 1902-ben sok ízületi csúzából „kiépült”. Sajnos nem élvezhette sokáig visszanyert egészségét: 1913. december 5-én, fia másnap megtartandó esküvőjére Csáktornyára utazott. Az örömszülőkkel töltött jó hangulatú este után hazafelé tartott a szállodába, amikor szívszélhűdés érte. Csak holtában térhetett vissza Tornaljára.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: Egy gömöri állatorvos. Magyar Állatorvosok Lapja, 2016. 138. 1. 2.
