A félig ember, félig állat lények gyakran előfordulnak a mitológiában. Tolnay Sándor Barmokat orvosló-könyvét (1795) például F. Afsnernek egy olyan metszete díszíti, amelyen Aszklépiosz és egy Pánhoz hasonló félig ember, félig kecske lény beszélgetnek. A legismertebbek talán a kentaurok, amelyek bár korábbi ábrázolásaik is léteznek, a görög mitológiában játszották a legnagyobb szerepet. Apjuk Ixion, thesszáliai király szemet vetett Hérára. A feldühödött férj, Zeusz, egy felhőt teremtett felesége formájára, Nephelét, ezzel megtévesztve a csábítót. Ixion és Nephele nászából született Kentaurosz: alsóteste egy lóé, melynek nyaka helyén egy ember felső teste nő ki. Az ő leszármazottai, a kentaurok Pélion hegyén élő vad társaság volt. Később Ixion „törvényes” fia, Peirithoos lapitha király meghívta őket, mint rokonait, a lakodalmára. A borhoz nem szokott kentaurok azonban hamarosan berúgtak, el akarták ragadni a menyasszonyt és más nőket is, ezért kitört a harc. A kentaurokat kiűzték a lagziból, és Pélion hegyéről is el kellett menekülniük. A kentaurok és a lapithák harcát örökítik meg a Parthenon halhatatlan domborművei.
A kentaur régóta szimbolizálja az ember és a természet egységét és az állatorvoslást. Ez utóbbit nem a zabolátlan lényeknek, hanem Kheirónnak köszönhetjük, aki Kronosznak és Oceánosz lányának, Philyrának a fia volt. Amikor Kronosz szemet vetett Philyrára, az kancává, az isten pedig csődörré változott, így lett Kheirón kentaur.
Kheirón halhatatlan isteni lényként jóindulatú, bölcs, igazságos és szelíd volt, éppen az ellentéte fajtársainak. Értett a zenéhez, a joghoz, a jósláshoz, a nyilazáshoz és a harcművészethez is, de neve a „kéz” szóra utal, mert kezének mágikus érintésével segített a betegeken. Jól ismerte a gyógynövényeket és a sebészeti beavatkozásokat is. Úgy tartják, hogy Apolló és Artemisz oktatta a gyógyításra, majd ő tovább adta tudását nemes ifjaknak, többek között Aszklépiosznak. Kettős alakja lehetővé tette, hogy az összehasonlító medicina ismereteit is közvetítse tanítványainak, így az állatorvoslás atyjának is tekintik.
Kheirón vesztét végül Héraklész mérgezett nyila okozta, amellyel szándékán kívül Kheirónt megsebesítette, aki irtózatos fájdalmakkal küzdve inkább lemondott a halhatatlanságról – így megmentve Prométheuszt. Zeusz egy másfajta halhatatlanságot ajándékozott bölcs és jóságos kentaurnak: a Nyilas csillagképben örökítette meg alakját.
Egyes kutatók szerint Kheiron és Aszklépiosz történelmi személyiségek voltak az időszámítás előtti 13. században. Kheirón lóháton érkezhetett, felvértezve a görögök számára új tudással. Embereket és állatokat gyógyított és tanított az orvoslásra barlangjában. Több utalás is van rá, hogy létezett egy lógyógyászati könyve, ez azonban nem maradt fenn. Homérosz is többször említi az Iliászban segítőként és a „legnemesebb kentaurként”.
A lovas és a ló ősi kapcsolata, a mozgás közösen felvett ritmusában és az emberi és állati akarat összehangolásában megnyilvánuló egysége is megjelenik a kentaur alakjában, amely így különösen alkalmas az ember és a természet egységének szemléltetésére. Ehhez a jelképhez csatlakozott a tanítvány, Aszklépiosz attribútuma: az orvosi pálca, amelyre kígyó tekeredik. E kettős kép vált az állatorvoslás szimbólumává, számos állatorvosi szervezet és állat-egészségügyi szolgálat logójává. Megjelent az American Veterinary Review első számának (1877) címlapján az Amerikai Állatorvos Egyesület logójaként, ezt választotta emblémájának a World Association for the History of Veterinary Medicine, Centaur címen indított ki lapot az ausztráliai Sidney University Veterinary Society 1937-ben, hogy csak néhány példát említsünk.
A magyar állat-egészségügyi szolgálat is ezt a kettős szimbólumot választotta, kiegészítve egy paragrafus jelet ábrázoló pajzzsal, a törvényes védelem jelképével. Ezt láthattuk a szolgálat 120. évfordulójára kiadott érmen, és ez öltött testet Boros Attila szobrán a szolgálat 125. évfordulóján.
Orbán Éva
Eredeti megjelenés: Orbán Éva: A címlapon látható képről. Magyar Állatorvosok Lapja, 2013. 135. 12. 706.
