Veterinærskolen : Et indblik i 250 års historie. Annika Normann [author, conceptor] ; Jens Wejs [photography]. København : Academic Books., 2023. 405 p., színes illusztárciók ; 29 cm. ISBN 9788797458600
Különleges könyvet hozott nemrégiben a postás Dániából, ahol az állatorvosképzés megindulásának 250. évfordulóját ünneplik. Az intézmény korábban már többször megírt históriáját most a történeti gyűjtemények több, mint 30 000 tárgya közül kiválasztott 250 reprezentatív darab, és a hozzájuk fűződő hosszabb-rövidebb történetek illusztrálják, bizonyítva egyben azt is, hogy az állatorvosok milyen fontos szerepet töltöttek és töltenek be a társadalom életében. Az ötletadó szerző Annika Normann, a gyűjtemények jelenlegi kurátora sok munkatárs segítségére támaszkodhatott. A megemlékezésre indító képek mindenféle relikviából ízelítőt adnak: vannak itt nyomatok, kéziratok, könyvek, fotográfiák, művészeti alkotások, állatorvosi eszközök, tárgyak, preparátumok, szövettani metszetek, újságkivágatok, csontok stb. (Talán kissé sok a hátborzongató részlet – preparált torzok és patológiai esetek – de a nagyközönséget mindig ezek izgatják a leginkább.)
A múzeumot 2016-ban sikerült meglátogatnom, amikor egy külön épületben, meglehetős zsúfoltságban lehetett megtekinteni. (Az erről szóló beszámoló a Kamarai Állatorvos hasábjain jelent meg, és itt olvasható: http://huveta.hu/handle/10832/1725). A következő évben bezárt, és jelenleg sem látogatható, de a 12 tematikus egységet (patológia, anatómia, állattenyésztés, lószerszám, sebészeti eszközök, a vidéki állatorvos gyógyszertára, parazitológia, Hegel lovasgyűjtemény, farmakológia, szülészet, zoológia, Erik Eriksen Gyűjtemény) szakemberek és önkéntesek feldolgozták és az interneten ismertetik, remélve, hogy a kiállítás a közeljövőben ismét a közönség elé kerülhet.
A négyszázoldalas albumból – amit egyébként többek között az állatoknak ajánlanak – lehetetlen minden képet ismertetni, de egy-két érdekességet kiemelnék kedvcsinálónak. Mivel is kezdődhetne a kötet, ha nem a keleti marhavész (Rinderpest) tüneteit mutató preparátumokkal, és utána rögtön az iskolaalapító P. C. Abildgaard portréjával, akinek az 1792 előttről származó patológiai preparátumai is megvannak. Az állatorvosi iskola első színhelye megjelenik porcelánokon is, amelyeket egy későbbi professzor, Erik Viborg lányai kaptak ezüstlakodalmukra 1858-ban, illetve 1871-ben, mivel itt nevelkedtek. Viborg egyébként a szúrcsapok fejlesztésében is jeleskedett, és láthatjuk azt az ágyúgolyót, amit egy ló hátából operált ki. Számos kép és történet kapcsolódik a lovakhoz, különösen a katonalovakhoz és a kezelésükre szolgáló eszközökhöz a szájterpesztől az égető vasakig. A 19. század elején a katonai lovak között is voltak például „levegőnyelők”, amit egy speciális fém nyakpánttal igyekeztek megakadályozni. 1865-ben bevezették a hivatalos húsvizsgálatot, ami bekerült az oktatandó tantárgyak közé.
Az iskola 1858-ban elfoglalt új épületei 30 év múltán már szűkösnek bizonyultak, bővítésre szorultak. Több képen láthatók az új, korszerű laboratóriumok, gyűjteménytárak, műtők, tantermek. Az 1900-as párizsi világkiállításon az új épületek makettje és korszerű tanrend is bemutatásra került, hasonlóan a magyar állatorvosképzés ismertetéséhez. Az új laboratóriumokban dolgozott Bernhard Bang, aki leírta a Brucella abortus baktériumot, és itt fedezte fel munkatársa a Jensen-szarkómát. Láthatjuk az 1940-ben diplomázott Ester Mortensent, az első dán állatorvosnőt, és megtudjuk, hogy ma már a 192 elsőévesből 173 nő. Hosszú lenne elsorolni, még mi mindent fedezhetünk fel a kötetben, amelynek végén elérünk napjainkhoz. A digitális korban a tárgyak jelentősége csökken, a gyűjtemények az 1970-es évektől nemigen gyarapszanak, de vannak felvételek napjaink oktatómunkájáról, új épületeiről, és még a 2022-es EAEVE akkreditációról is szó esik.
250 kép és történet (dán és angol nyelven) – nem lehet egy szuszra végigolvasni őket, inkább mindennapi csemegeként ajánlanék egyet-kettőt. A képek kiválóak, nagy méretűek, el lehet mélyedni a részletekben. A történetek tömörek, sokatmondóak. Egyenként is érdekesek, de a mozaikkockákból összeáll egy fejlődéstörténet. Méltó emléket állít az 1873-ban megindult dán állatorvosképzésnek és az állatorvosoknak, és reményt ad arra is, hogy ez a hatalmas gyűjtemény épségben fennmarad, és kutatható, látogatható lesz.
Orbán Éva
A könyv, amit minden állatorvostörténet iránt érdeklődőnek és könyvgyűjtőnek ajánlok, megrendelhető a kiadónál, külföldre (azaz Magyarországra) történő szállítás esetén e-mailben.
