Bölcsődei Múzeum
1083 Budapest, Nagytemplom u. 3. (alagsor)
Nyitva: hétfő, szerda, péntek 14–18 óráig
A múzeum látogatása ingyenes.
Régóta szerettem volna megnézni a Bölcsődei Múzeumot, de a korlátozott nyitvatartás miatt ez nehezen jött össze. Ma éppen jókor jártam arra, így kihasználtam az alkalmat – és egyben elkezdtem régen tervezett programomat is, hogy kis múzeumokat nézzek meg.
A kiállítás az Ybl Miklós által eredetileg bölcsődének tervezett (1877) és ma is annak használt szép épület alagsorában található. Egy alagsori folyosó általában nyomasztó, de itt jól kivilágítva arra használták fel ezt a helyet (ahonnét szolgálati helyiségek nyílnak), hogy a hazai bölcsődék idén éppen 170 éves történetét posztereken elevenítsék fel. Egy termet pedig néhány fontos „kellék” és személyiség munkásságának bemutatására szántak.
1851-ben Majer István, Rozmanith Antal és dr. Tormay Károly főorvos alapította az Első Pesti Bölcsőde Egyletet. „A bölcsőde célja: szegény, lakáson kívül dolgozó szülők kisdedeit a negyedik évig fölvenni, s őket nélkülözés, baj és betegségtől gondos felügyelet és ápolás által megóvni.” – ami városi környezetben, ahol az anyák nagy része otthonától távol kényszerült dolgozni, egyre fontosabb lett. (Olvashatjuk, hogy falvakban is javasolták a bölcsődék létesítését a bába felügyelete mellett, ahol az ellátást a falu népe biztosította volna.) Brunszvik Teréz híres a kisdedóvók alapításáról, így könnyű megjegyeznünk unokahúga, Forrayné Brunszvik Júlia nevét, aki az Egylet első elnöke volt. Rajta kívül számos nemes, sőt, királyi hölgy (közöttük Erzsébet királyné) is védnökséget vagy más szerepet vállalt a bölcsődeügy érdekében.
A II. világháború után a deklarált „női egyenjogúság” és a nők munkavállalását kikényszerítő gazdasági körülmények – no meg az ötvenes években jellemző alig néhány hetes szülési szabadság – a bölcsődék számának jelentős növelését igényelte. A helyzetet jól illusztrálják a kiállításon (és a Fortepanon) található képek. Közben nőtt az igény a bölcsődei gondozónők iránt, és egyre javult képzésük minősége is.
A hatvanas évek végétől a családbarát gyermekgondozási támogatási formák lehetővé tették, hogy az asszonyok egy-két-három évig otthon maradjanak a kicsikkel, és ez jobban meg is felel a csecsemők és kisgyermekek életkori sajátosságainak és igényeinek. Sajnos a születésszám mégis csökkenő tendenciát mutat. Ennek megfelelően az 1980-as évek közepétől a bölcsődék száma csökkent, és a felszabaduló kapacitás lehetővé tette újfajta szolgáltatások: korai fejlesztés, szükséghelyzetben vállalt gyermekfelügyelet stb. bevezetését.
A múzeumszobában láthatunk néhány régről ismert játékot és tárgyat, amelyek a bölcsődéket jellemezték. Röviden bemutatják és illusztrálják két, a bölcsődei nevelésért sokat tevő személy, Forrai Katalin zenepedagógus és Akócsi Ágnes, a Népjóléti Minisztérium főelőadója, a komplex bölcsődei koncepció kidolgozója pályáját.
Azt gondolnánk, hogy a bölcsődeügynek semmi köze az állatorvosláshoz, de ez nem így van. Az Első Pesti Bölcsőde Egylet egyik életre hívója, Tormay Károly főorvos, az Egészségügyi Minisztérium osztálytanácsosa ugyanis Szekszárdról származott, és Tormay Bélának, az Állatorvosi Tanintézet igazgatójának (1875–1888) az édesapja volt. Ugyancsak összeköti a két szakterületet ifjabb Vastagh György, az Állatorvostörténeti Gyűjtemény híres állatszobrainak alkotója, aki az Országos Stefánia Szövetség Anyák és Csecsemők Védelmére Heim Pál (1875–1929) emlékérmét készítette.
Ha gyermekünket, unokánkat biztonságban tudjuk, a kellemes délutáni múzeumnézés után érdemes kiülni a Corvin sétányra egy jó kávéra és süteményre.
Orbán Éva
További olvasmány:
Hornyák Mária: A 150 éve alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófné. Martonvásár : Brunszvik T. Szellemi Hagyatéka Alapítvány, 2002. (Őrláng füzetek ; 5.) ISBN 963 202 077 4 URL: http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/928247 Letöltve: 2022.05.11.
