Ma 150 éve, 1873. január 21-én született Weiser István (1873–1957) vegyész, az állatorvos-tudomány kandidátusa, aki 1904-től 1938-ig oktatta a takarmányozástant az Állatorvosi Főiskolán. Közben Tangl Ferenc mellett asszisztens volt az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson, amelynek 1918–1934 között az igazgatójaként működött. Sokirányú kutatásait gyakran munkatársával, Zaitschek (Zajtay) Artúrral folytatta. 1924-ben szintén vele adta ki a Takarmányozástan című kézikönyvet, amelynek 278 takarmányféle kísérletesen megállapított összetételét, tápértékét és emészthetőségét bemutató táblázatai lehetőséget adtak a gazdáknak a hazai adatokon alapuló számítások végzésére. A könyv négy kiadást ért meg. A takarmányozás mellett élelmiszer-kémiával, többek között a tej, a vaj és a méz kémiájával is foglalkozott, e témakörből is habilitált.
Weiser Istvánnak száznál több tudományos és megszámlálhatatlan népszerűsítő közleménye jelent meg. Ezek közül egy kisebb jelentőségű, de a nagyközönség érdeklődését felkeltő képes riportot választottunk. 1932-ben a Pesti Napló[1] számolt be az Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson tett látogatásról, és egy új felfedezésről: „… dr. Weiser István állatkísérletei révén rájött arra, hogy egy bizonyos egyoldalú takarmányozás felfokozza a kísérleti állatok szexuális erejét.” Weiser így foglalta össze a széna mellett kizárólag búzával, illetve kizárólag rozzsal táplált bakkecskéknél találtakat:
„– A különbség a búzás és a rozsos kecskék közt meglepő volt. Még így fényképen is látható a búzával és a rozzsal táplált bakok közti különbség. A búzás állatokban nem volt semmi temperamentum, szőrük fénytelen és csapzott volt, tekintetük bágyadt, fáradt. Szinte melanchólikus állatok voltak, aránylag lassabban is mozogtak, mint a rendesen táplált kecskék. A rozzsal etetett bakok ellenben igen felünő vérmérsékletűek voltak, mozgékony, friss, türelmetlen, fényesszőrű, élénk tekintetű, alig fékentartható állatok.”1 Hasonló eredményre jutottak a mangalicáknál: a rozzsal tápláltak hízása messze elmaradt a búzával tápláltakétól, viszont sokkal élénkebbek, vérmesebbek voltak: mintha az ördög bújt volna beléjük. 1938-ban már arról írnak a színes hírek között, hogy az utód nemét befolyásoló, illetve a férfierőt növelő kenyérfajtákkal kísérleteznek, sőt, jelentős, külföldi szakkörök figyelmét is felkeltő eredményeket értek el.
E kissé komolytalan téma ne terelje el figyelmünket arról, hogy Weiser – Tangl Ferenc nyomdokain haladva – kutatásaival, az oktatással és kiterjedt ismeretterjesztő munkájával rengeteget tett a tudományosan megalapozott, okszerű takarmányozásért, és ezzel az állattartás és a mezőgazdaság fejlődéséért.
Orbán Éva
További olvasmány:
Életrajza: Weiser István. In: Fehér György: Biographia : Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza 1787-2007. Budapest : SZIE ÁOTK, 2007. URL: http://huveta.hu/bitstream/handle/10832/747/WeiserIstvan.pdf?sequence=1&isAllowed=y Letöltve: 2023.01.21.
[1] Bodó Béla: A disznóba bújt ördög. Pesti Napló, 1932. 83. 290. 498.
